Welcome back here
Huh, egy jó ideje nem írtam ide. Cikinek éreztem a régieket, vagy nem is tudom. De aztán rájöttem, hogy az is én vagyok, vagyis voltam. Talán fölösleges volt a Blogspotra meg a Wordpressre áttérni, vagy akkor tűnt jó ötletnek, ma már nem az. Azért nem fogom törölni a blogom ott, mert most így gondolom. Majd biztosan változnak a dolgok.
Emlékszem, azért (is) mentem innen el, mert nem tetszett a sablon. Most betettek egy szuper sablont az ingyenesek közé, ezt, ami most van fönt. Érdemesnek tartom visszajönni. Nem fogom nagy dobra verni, aki akar, az megtalál, aki meg nem, az nem.
Én itt vagyok, meg még aki idetéved. Én a saját szórakoztatásomra, más meg amit gondol. Ja és Stockholm projekt indul, nyáron ha törik, ha szakad, vissza fogok menni. Úgy július végéig kellene, mert akkor még jó idő is van, meg addig Nóra hosztjai nyaralnak. Jelenleg nincs pénzeszköz, de majd lesz. Muszáj.
Másfél hónapnyira Svédországtól
...vagyis remélhetőleg, ehhez már csak a jogsi hiányzik. A szerződés már nem akadály, megküldték a tervezetet, és bevallom, eléggé tetszett. De azért elkiabálni nem akarok még semmit, majd ha minden biztos lesz, túlságosan bennem van ez a félelem hogy ha elkiabálom akkor nem jön össze. Mert végülis volt már rá példa, habár ott más gondok is voltak - célzok itt a spanyolokra, habár most sem bánom hogy nem oda mentem, a portugál határ közelsége rózsaszín ködként vakított el. De ahogy mondtam, eljutok Portugáliába, vagy előbb, vagy utóbb, de fogok én még oda menni :)
Ma viszont süttetni terveztem magam a napon, de nincs hozzá sok kedvem, így valószínűleg The Closert fogok nézni vagy nem tudom, de valószínűleg itthon maradok. Tegnap Vásárhelyen strandoltunk, előtte olvasgattam, meg szenvedtem ebben a melegben, valami hihetetlen, már 2 hete hőség van, alig lehet megmaradni. Majd megyek Nyköpingbe, ott meg biztos nem fogok arra panaszkodni ogy meleg van :D
Apropó, blog: ez is megújult (mármint a blogg.se), átláthatóbb lett, és a jelenlegi csekély svédtudásommal is remekül boldogulok hogy mit merre és hogy. És most gondoltam rá, hogy lehet hagyom a wordpress-t, és inkább itt blogolok majd másik címen, és veszek egy témát, szerintem nem sokért adják. Ha a mostani kártyámmal lehet, akkor ez lesz, ha nem, akkor marad a wordpress.
Ma viszont süttetni terveztem magam a napon, de nincs hozzá sok kedvem, így valószínűleg The Closert fogok nézni vagy nem tudom, de valószínűleg itthon maradok. Tegnap Vásárhelyen strandoltunk, előtte olvasgattam, meg szenvedtem ebben a melegben, valami hihetetlen, már 2 hete hőség van, alig lehet megmaradni. Majd megyek Nyköpingbe, ott meg biztos nem fogok arra panaszkodni ogy meleg van :D
Apropó, blog: ez is megújult (mármint a blogg.se), átláthatóbb lett, és a jelenlegi csekély svédtudásommal is remekül boldogulok hogy mit merre és hogy. És most gondoltam rá, hogy lehet hagyom a wordpress-t, és inkább itt blogolok majd másik címen, és veszek egy témát, szerintem nem sokért adják. Ha a mostani kártyámmal lehet, akkor ez lesz, ha nem, akkor marad a wordpress.
Szép napot
xx
Joanna
Oh, dear Medina...
untitled
Yep, beletettem a filozófia osztályozómba ezt a képet is. Tanár úr biztos értékeli, ha másért nem, mert tök őszinte, én legalábbis így gondolom. Egyébként nem történt semmi érdekes, tegnap szenvedtem, nem tudtam tanulni, aztán moziztunk - az jó volt, habár kellett egy Algopyrin - illetve délután néztem egy Showder Klubot, abba volt hogy a mozifilmeket nem a nők hólyagjához igazítják - hát tényleg nem, pedig aztán én nem vagyok egy szaladgálós alkat. Ez a majd 3 óra (reklámmal) ssok volt :D Egyébként szánalmas ez a sok remake, volt a The Hobbit meg a Pókember reklámja, először mindkettőre azt hittem hogy újra bemutatják mint a Titanicot XD
Ma felkeltem nyolckor - igaz nem magamtól, hanem az igazán rendes családom besegített - gépeztem egy kicsit, aztán egész nap tanultam. Fincsi volt, mondhatom. Erről jut eszembe, nem szeretem ha üzengetnek nekem egyes ribancok, foglalkozzanak már a saját szánalmas életükkel. Nem hiszem hogy büszkének kéne rá lenni hogy valaki 20 évesen érettségizik (bukott kétszer?), mellette meg egyfolytába sír a szája hogy de nehéz a tanulás. B+ osztályozózzál is mellette, lehet hogy nem bírnád kiscsillag... Ha nekem csak érettségizni kellene, hohó, mennyivel könnyebb lenne... Habár, az ilyen nem sok ésszel lehet megáldva ha mellette azért könyörög hogy legyen neki 340 pontja. Bitch please, skandira idén lesz vagy 440 a ponthatár.. :D És én oda mentem volna. No erről ennyit, nem húzom tovább, csak hát szeretek visszavágni, szeretem ha az enyém az utolsó szó ;) De amúgy tényleg ennyire híres és neves volnék? Az előzményekből megítélve lehet, csak hát ha állítólag nekem nincs életem, akkor miért kell irigykedni rá? :D
Holnap matek, és még van rá egy rahedli feladat, plusz nem holnapra kell hanem csütörtökre, de ki kéne dolgozni a magyart is, inkább legyen meg az én kis konyhanyelvemen amit jobban megjegyzek. Illetve az infón agyaltam, hogy azt is meg kéne oldani, én arra eddig semmit nem csináltam... Faniiiiiiiiii, segíts, úgyis érettségizel :D
Ma felkeltem nyolckor - igaz nem magamtól, hanem az igazán rendes családom besegített - gépeztem egy kicsit, aztán egész nap tanultam. Fincsi volt, mondhatom. Erről jut eszembe, nem szeretem ha üzengetnek nekem egyes ribancok, foglalkozzanak már a saját szánalmas életükkel. Nem hiszem hogy büszkének kéne rá lenni hogy valaki 20 évesen érettségizik (bukott kétszer?), mellette meg egyfolytába sír a szája hogy de nehéz a tanulás. B+ osztályozózzál is mellette, lehet hogy nem bírnád kiscsillag... Ha nekem csak érettségizni kellene, hohó, mennyivel könnyebb lenne... Habár, az ilyen nem sok ésszel lehet megáldva ha mellette azért könyörög hogy legyen neki 340 pontja. Bitch please, skandira idén lesz vagy 440 a ponthatár.. :D És én oda mentem volna. No erről ennyit, nem húzom tovább, csak hát szeretek visszavágni, szeretem ha az enyém az utolsó szó ;) De amúgy tényleg ennyire híres és neves volnék? Az előzményekből megítélve lehet, csak hát ha állítólag nekem nincs életem, akkor miért kell irigykedni rá? :D
Holnap matek, és még van rá egy rahedli feladat, plusz nem holnapra kell hanem csütörtökre, de ki kéne dolgozni a magyart is, inkább legyen meg az én kis konyhanyelvemen amit jobban megjegyzek. Illetve az infón agyaltam, hogy azt is meg kéne oldani, én arra eddig semmit nem csináltam... Faniiiiiiiiii, segíts, úgyis érettségizel :D
Jeg gav dig 12 dages kærlighed
Reggel egész későn keltem, vagy háromnegyed órát még feküdtem és gondolkodtam, milyen jó is volt, ilyet se sűrűn lehet csinálni. Visszont az alvás lehet sok volt, mert nekültem a nyelvtannak, aztán a biológiának, de egyik se ment, így ma gyakorlatilag elég csekély mennyiséget tanultam.
Délután kipróbáltam az új sampont és balzsamot, hát, nem igazán vagyok megelégedve, rosszabb mint az előző, pedig ennek elvileg ér valamit a neve (Syoss). Mint a szénakazal, de tényleg. Ja, és most jut eszembe nézegettem a hajfestéket ami tetszett, hát nekem is sikerült kiválasztani a legdrágábbat, van ahol kétezer forint, ami valljuk be nem kevés egy dobozért :D
Holnap megyünk Dorozsmára, legalábbis elvileg én is megyek, de van egy olyan érzésem hogy a végén sikerül megint fölcseszni úgy agyilag, hogy azt mondom inkább maradok. Ami csábító, mert hat óra tájban megjött a rossz idő, teljesen beborult, dörgött-villámlott (erről jut eszembe, Facebookon olvastam Katinkánál: menny dörög - ami vicces, mármint a helyesírás leülhetsz egyes, de az értelme is megváltozott :DDD) és ahogy néztem nem vonul el éjjel, szóval holnap végig jópofizni kéne, el se lehetne vonulni a hintaágyba. Vagyis lehetne, de nem vagyok hülye :D És ha húsvét, akkor locsolkodás, ami hála a jó égnek ismét kimaradt már egy ideje az életemből, remélem idén se jön senki, ha mégis, én elbújok, nem leszek itthon^^
Közben eszembe jutott mivel épp ezt hallgatom (Nelly Furtado - Fuerte), hogy mennyire hiányoznak majd a magyar órák, amikor feküdtem a padon és a versemet olvasgattam (Edith Södergran - Landet som icke är), furcsa, de nekem erőt adott, úgy, ahogy a Fuerte is, az első Adriennes magyaron kinyitottam a matek füzetemet, és ez volt benne. No quiero llorar, no quiero sufrir, no quiero pensar sentir :) Egyébként a füzetemben a refrén van :)
Mára ennyi xx
Mára ennyi xx
Jeg var ikke blind. For jeg kunne se, hvor ondt du gjorde mig.
Pár napja hallgattam meg a dalt először, nem volt rossz, de most kifejezetten tetszik. Azon kevés magyar dalok egyikének tartom, amit képes vagyok többször meghallgatni, mert valljuk be, a mai magyar zene 90%-a szemét, amitől az ember dobhártyája könyörög, hogy ne kínozza az illető.
Egy hete írtam azt hiszem, azóta gondolkodtam közben is hogy kellene, de mire odajutottam már nem volt kedvem. Egyébként sok dolog kavarog bennem, most este jöttem rá hogy nagyjából normalizálódtam. A magyar tanárok és a mindenben keressük az összefüggést című szituációt tudnám felhozni, a tél tényleg sötét volt, és tényleg majdnem az volt ami a toposza. Azt hiszem nem sok kellett hogy növeljek egy bizonyos téli rátát, de ne menjünk bele. Eddig így tavasszal jól éreztem magam, vagyis fogjuk rá, de ma megint elkezdődött a tipikus fölösleges érzés. Vagyis a kedves család, hogy mindig én vagyok a szar. Három hónap, vagyis nagyon remélem hogy összejön, egyszerűen muszáj, én még egy évet nem bírok ki így...
Ma mennem kellett volna matekra, de elnéztem az időpontot, így holnap reggel nyolcra kéne menni. Plusz délre vezetni, hurrá. Előre érzem hogy a holnapi nap is elég szar lesz, még tanulni is kéne, mert a magyarnak az elejét vettem át. Hétvégén húsvét is lesz, abból is érzem hatalmas veszekedések lesznek, és még azért is én leszek a hülye mert nem leszek hajlandó enni a fantasztikus ünnepi menüből, aminek már a gondolatától is fölfordul a gyomrom. Ez körülbelül olyan, mint amikor azért vagyok lecseszve mert nem vagyok hajlandó enni a borsólevesből, amikor meg vagy ezredjére mondom hogy de még mindig utálom a borsót, akkor jön hogy majd kiválogatom. Hogyne. A sonkát nem utálom, csak rosszul van megcsinálva, ez a főzősdi - hidegen tálalósdi nemgyerebe, ezvan. A tojást szeretem, de nem ekkora mennyiségben. Ja igen, és a csokik, hát ez is megér egy misét. Szóval hiába mondogatom évek óta hogy nekem ilyen csokinak se nevezhető masszákat ne vegyenek mert hozzá nem nyúlok, azért mindenki bőszen megveszi a legolcsóbb szarokat, én meg utána bőszen mindig megajándékozom velük a szemetest. Mindegy, ezért is én vagyok a szar, megszoktam.
A mi családunkban mindenki elcsorbult, elég sokszor gondolkodom, hogy vajon másoknál, rendes, igazi családoknák (anya, apa, gyerekek) hogy is van ez, és nem csak ez, hanem az élet úgy általában. Nálunk mindenki távolságtartó, valahogy úgy érzem az összetartás is kimaradt az életemből. Sose volt olyan hogy egyik a másikat csak úgy megölelte, vagy megpuszilta - vajon ki miatt?, de ne menjünk bele - szóval rossz. Úgy gondolom hogy ha valaki szeret valakit akkor így kellene kifejezni, legalábbis ez volna az egyik módja. Néha egy ölelés is sokat segít az emberen.
Azt hiszem mára ennyi, aztán a következő pár napot koffeintúladagolással próbálom majd túlélni, nem elég a 12.-es cucc, még töri tz-t is írunk...
Egy hete írtam azt hiszem, azóta gondolkodtam közben is hogy kellene, de mire odajutottam már nem volt kedvem. Egyébként sok dolog kavarog bennem, most este jöttem rá hogy nagyjából normalizálódtam. A magyar tanárok és a mindenben keressük az összefüggést című szituációt tudnám felhozni, a tél tényleg sötét volt, és tényleg majdnem az volt ami a toposza. Azt hiszem nem sok kellett hogy növeljek egy bizonyos téli rátát, de ne menjünk bele. Eddig így tavasszal jól éreztem magam, vagyis fogjuk rá, de ma megint elkezdődött a tipikus fölösleges érzés. Vagyis a kedves család, hogy mindig én vagyok a szar. Három hónap, vagyis nagyon remélem hogy összejön, egyszerűen muszáj, én még egy évet nem bírok ki így...
Ma mennem kellett volna matekra, de elnéztem az időpontot, így holnap reggel nyolcra kéne menni. Plusz délre vezetni, hurrá. Előre érzem hogy a holnapi nap is elég szar lesz, még tanulni is kéne, mert a magyarnak az elejét vettem át. Hétvégén húsvét is lesz, abból is érzem hatalmas veszekedések lesznek, és még azért is én leszek a hülye mert nem leszek hajlandó enni a fantasztikus ünnepi menüből, aminek már a gondolatától is fölfordul a gyomrom. Ez körülbelül olyan, mint amikor azért vagyok lecseszve mert nem vagyok hajlandó enni a borsólevesből, amikor meg vagy ezredjére mondom hogy de még mindig utálom a borsót, akkor jön hogy majd kiválogatom. Hogyne. A sonkát nem utálom, csak rosszul van megcsinálva, ez a főzősdi - hidegen tálalósdi nemgyerebe, ezvan. A tojást szeretem, de nem ekkora mennyiségben. Ja igen, és a csokik, hát ez is megér egy misét. Szóval hiába mondogatom évek óta hogy nekem ilyen csokinak se nevezhető masszákat ne vegyenek mert hozzá nem nyúlok, azért mindenki bőszen megveszi a legolcsóbb szarokat, én meg utána bőszen mindig megajándékozom velük a szemetest. Mindegy, ezért is én vagyok a szar, megszoktam.
A mi családunkban mindenki elcsorbult, elég sokszor gondolkodom, hogy vajon másoknál, rendes, igazi családoknák (anya, apa, gyerekek) hogy is van ez, és nem csak ez, hanem az élet úgy általában. Nálunk mindenki távolságtartó, valahogy úgy érzem az összetartás is kimaradt az életemből. Sose volt olyan hogy egyik a másikat csak úgy megölelte, vagy megpuszilta - vajon ki miatt?, de ne menjünk bele - szóval rossz. Úgy gondolom hogy ha valaki szeret valakit akkor így kellene kifejezni, legalábbis ez volna az egyik módja. Néha egy ölelés is sokat segít az emberen.
Azt hiszem mára ennyi, aztán a következő pár napot koffeintúladagolással próbálom majd túlélni, nem elég a 12.-es cucc, még töri tz-t is írunk...
Jeg lyser i mørke
Hali, látom jót tett a múltkori irományom, viszont sajnos ha szeretnék sem fogok tudni minden nap írni. Ennek egyik oka hogy nem érzem úgy jelenleg hogy mindent szeretnék megosztani, a másik pedig hogy eléggé időszűkében vagyok, már ami a tanulást illeti.
Most is eredetileg az ének osztályozómat írom több -, de inkább kevesebb sikerrel. A mai nap nagyon szar, reggel a szokásos majdnem elesős holtkóma, habár annyira kész voltam hogy tök gyorsan elindultm, pedig később keltem, és a 6:50-est elértem. A buszon közölte Réci hogy nekik az angol osztályozó 12-én lesz, azt hittem akkor lesz az összes, elég nagy lelki erő kellett hogy tartani tudjam magam, egyszerűen földhöz vágott a dolog, aztán derült ki, hogy a tanárokkal kell egyeztetnem. Mondjuk így sem kapok sokkal több időt, a matek például 16-án lesz - talán ettől nem is félek annyira - de van olyan tantárgy, amivel még nem végeztem.
A biosz dogám négyes lett, oké, ha mondjuk karó akkor elég nagy félelemmel vágnék neki az osztályozónak, de így sem vagyok sokkal nyugodtabb. A nap alapjába véve egész gyorsan eltelt, viszont még mindig elég ideges vagyok. Délután ráadásul mentem vezetni, hát az se sikerült túl jól. Nem kritizálni akarom az oktatómat, de mondjuk elég meredek hogy a második órán már kivitt a városba úgy, hogy közöltem vele, életemben nem vezettem még, és fogalmam sincs róla. Persze hogy nem tudtam pl váltani - hiába mutatta meg - és azért is le lettem cseszve hogy a pedálokat nem jól kezelem. De most komolyan, az embertől miért kell elvárni hogy azonnal tudja ezeket? Úgy kezdtem neki hogy fog ez menni, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy fölösleges volt, azt hiszem sajnálom hogy belekezdtem. Mert így hogy senkivel nem tudok elmenni gyakorolni nem fog megragadni az a kevés aminek ma talán sikerült, jövő héten ugyan úgy elbénázom, ugyan úgy jön hogy de ne rángassam a kormányt - közbe figyeljek hatfele - és ne úgy fékezzek, és hogy miért nem tudom még mindig a kuplungot használni stb stb. Így nyilván a vizsga se lesz jó, és az ablakon szépen kiszórtam majd' 100 ezer forintot, aminek mint tudjuk találtam volna jobb helyet is.
Holnap nekikezdek a biológának is kicsit erősebben, aztán ahogy alakul, melegében lehet rábeszélem tanárnőt hogy minnél hamarabb megírhassam azt a vackot. Jó is hogy szünet lesz meg nem is.
Szóval a mai nap összességében annyi, hogy reggel volt egy jó gondolatom, hogy sunyiba visszafekszek és leszarok mindent. A legrosszabb gondolatom az volt, hogy mégis elvonszoltam magam az iskolába. Ha holnap valaki fölkelt és nem tudom kipihenni magam, akkor biztos a legrosszabbra számíthat. Őszintén? Kurvára elegem van már mindenből.
Most is eredetileg az ének osztályozómat írom több -, de inkább kevesebb sikerrel. A mai nap nagyon szar, reggel a szokásos majdnem elesős holtkóma, habár annyira kész voltam hogy tök gyorsan elindultm, pedig később keltem, és a 6:50-est elértem. A buszon közölte Réci hogy nekik az angol osztályozó 12-én lesz, azt hittem akkor lesz az összes, elég nagy lelki erő kellett hogy tartani tudjam magam, egyszerűen földhöz vágott a dolog, aztán derült ki, hogy a tanárokkal kell egyeztetnem. Mondjuk így sem kapok sokkal több időt, a matek például 16-án lesz - talán ettől nem is félek annyira - de van olyan tantárgy, amivel még nem végeztem.
A biosz dogám négyes lett, oké, ha mondjuk karó akkor elég nagy félelemmel vágnék neki az osztályozónak, de így sem vagyok sokkal nyugodtabb. A nap alapjába véve egész gyorsan eltelt, viszont még mindig elég ideges vagyok. Délután ráadásul mentem vezetni, hát az se sikerült túl jól. Nem kritizálni akarom az oktatómat, de mondjuk elég meredek hogy a második órán már kivitt a városba úgy, hogy közöltem vele, életemben nem vezettem még, és fogalmam sincs róla. Persze hogy nem tudtam pl váltani - hiába mutatta meg - és azért is le lettem cseszve hogy a pedálokat nem jól kezelem. De most komolyan, az embertől miért kell elvárni hogy azonnal tudja ezeket? Úgy kezdtem neki hogy fog ez menni, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy fölösleges volt, azt hiszem sajnálom hogy belekezdtem. Mert így hogy senkivel nem tudok elmenni gyakorolni nem fog megragadni az a kevés aminek ma talán sikerült, jövő héten ugyan úgy elbénázom, ugyan úgy jön hogy de ne rángassam a kormányt - közbe figyeljek hatfele - és ne úgy fékezzek, és hogy miért nem tudom még mindig a kuplungot használni stb stb. Így nyilván a vizsga se lesz jó, és az ablakon szépen kiszórtam majd' 100 ezer forintot, aminek mint tudjuk találtam volna jobb helyet is.
Holnap nekikezdek a biológának is kicsit erősebben, aztán ahogy alakul, melegében lehet rábeszélem tanárnőt hogy minnél hamarabb megírhassam azt a vackot. Jó is hogy szünet lesz meg nem is.
Szóval a mai nap összességében annyi, hogy reggel volt egy jó gondolatom, hogy sunyiba visszafekszek és leszarok mindent. A legrosszabb gondolatom az volt, hogy mégis elvonszoltam magam az iskolába. Ha holnap valaki fölkelt és nem tudom kipihenni magam, akkor biztos a legrosszabbra számíthat. Őszintén? Kurvára elegem van már mindenből.
vår
Hali mindenki, gondoltam írok :)
Most gondoltam elérkezettnek az időt hogy írjak megint. Most sem túl nagy a késztetés, de valamilyen szinten hiányzott. Egyébként nem sok történt velem, tanulgatok, a törit majdnem befejeztem, plusz élvezem a tavaszt, a jó időt. Nagyon remélem hogy utoljára sütkérezek egy szál trikóban március közepén, Skandináviában ilyenkor hüsi van még.
No igen, ez a másik, hogy erőteljesen elkezdtem szervezni a dolgaimat. Jelenleg mindenre van tervem, néha persze hogy adom a hülyét, nem fogok mindenkinek beszámolni a terveimről. Nem azért mert hülyének néznének - sokan így is annak gondolnak mert van merszem belevágni, hanem mert egy részt babonás is vagyok, hogy ha világgá kürtölök valamit akkor nem fog bejönni. Más részt az átlag magyar elítél azért mert helyesen gondolkodok, vagyis hogy az igényeimet a háttérbe helyezem, és az elsődleges szempont hogy megragadjak. Mert nagyon sokan itt rontják el, hogy nem képesek/hajlandóak lejjebb adni egy bizonyos szintnél. Ez nem azt jelenti hogy később nem lehet följebb lépni, de nyilván először nem lesz fenékig tejfel minden.
Más: azt hiszem a saját káromon rájöttem, hogy április végéig el kell felejtenem a kávét illetve a csokit, mert erőteljesen hozzájárul a fejfájáshoz. Nem hittem el amíg nem kezdett görcsölni a fejem^^ Remélem tényleg április utolsó hete lesz az osztályozók időpontja, mert akkor aztán visszaszokok a kávéra és azt fogok vedelni éjjel-nappal, gondolom nem ártana majd még többet tanulni a finisben, nálam ez jön be legalábbis, a hagyjunk mindent az utolsó percre taktika.
xx
hójelentés
Nos, gondoltam megér egy misét ez a havas helyzet, már csak a rendkívüli szünet miatt is^^ Szóval akkor ugorjunk vissza tegnapra, pontosabban délutánra: százágra sütött a nap, a buszon még élveztem is, hogy milyen jó, hazafele meg jó volt sétálni, nem siettem, hidegnek hideg volt, de tűrhető.
Ma reggel viszont változott a dolog, sajnos elkezdődött amit nem vártam: már az utcánk végén voltam - kivételesen egyáltalán nem voltam késésben, így nem rohantam -, zene persze ment, nagy kesztű, meleg sapka, polár sál, viszont az arcomon éreztem, hogy esik valami, de mintha mégsem. Sajnos mégis de, akkor kezdődött a havazás, Szőregen már havas volt az út, Deszken rosszabb volt a helyzet, meg még rosszabb ahogy haladtunk. Reggel nem volt még gond, napközben viszont szakadt Makón.
A matekunk megint elmaradt, én meg közben úgy voltam vele hogy hétfőn akkor ráfogom a hóra hogy nem jövök, de az igazgatóhelyettes megtartotta a matekot, az óra végén meg az igazgató mondta be az iskolarádióban, hogy hétfőn és kedden nem kell jönni a hideg és a hó miatt. Meg persze hogy spóroljanak, fűtés amúgy is alig van már.
Magyarra bementünk a német terembe, bár akkorra már annyi hó esett, hogy figyelembe véve a magyar közlekedési viszonyokat, már mindenki azt tervezte, hogy melyik busszal megy haza, vagy egyáltalán hazajut-e? Úgy volt hogy elmarad az osztályfőnöki is, no de a drága tanárnőnek meg kellett tartani, mert hát rettentő fontos dolgaink vannak, bár szerencsére elengedett az egyes busszal mindenkit aki el akart menni.
Récivel mentem, bejött Szegedig, egész úton a rádióadókat hallgattuk hogy mit mondanak, közben hallottunk olyat, hogy két busz felborult Zombornál (neten rákerestem, semmi, szóval gondolom kacsa), meg azon izgultunk, hogy ne legyen torlódás, meg ne legyen probléma a busszal sem. Végül szerencsésen sikerült leszállni a Cipőgyárnál, tánc és makói módra egymásba kapaszkodva próbáltunk eljutni a Csillag térig, végül a félúton lévő kínaiig jutottunk, ahol úgy döntöttünk felmelegszünk. Gombavatóra találtam magamnak egy kis apróságot, bár el kellett mászni még pénzt kivenni, mert természetesen kártyával nem lehetett fizetni. Ez után váltunk szét, én haza, Réci meg mamájához ment.
Vagy ötször hallottam ma azt, hogy akinek nincs fontos dolga, az ne induljon el sehova, szóval megnyugtató, de tényleg... Bár mondjuk én olyan vagyok hogy ha egyszer hazaérek, engem az isten ki nem robbant a meleg lakásból^^ Bíztató az is, hogy azt mondják - már a TV-ben is - hogy nálunk lesz a legnagyobb hó, és holnap elég gáz lesz a dolog. Nem megyek sehova, föl sem fogok kelni, minek?
Egyébként hétfőn megyek Pestre, egyedül mint kiderült, de már leszarom, könyörögni nem fogok senkinek, megoldom magam, mint oly sokminden mást is... Bár azért igen, rosszul esett hogy nem vagyok fontos senkinek sem. Ez van, így jártam.
A keddnek örülök hogy kiadták, amúgy sem sok kedvem lett volna aznap bemenni.
xx
night is young
Rájöttem, hogy mostanában a blogolás egyik legjobb momentuma, amikor képet vadászok. Van amikor sikerül a hangulatomhoz passzolót, vagy valami egyébként is frappánsat, máskor nem. Ma csak simán kifejezik az érzéseimet.
Amúgy nem volt semmi extra ma, a szokásosnál is unalmasabb volt a nap. Reggel elaludtam, komolyan mondom nem tudom mi van velem, megint egy órával későbbre sikerült felhúzni a telefont. Táncról hiányoztam, nem bántam, meg elvileg napló se volt amibe beírhattak volna^^
Magyaron derült ki, hogy nincs matektanár, így dupla magyar volt. Dögunalom, legalábbis nekem, és most, bár egyébként sem nagy durranás egy-egy irodalom óra. Báááár, az még mindig jobb mint ez a nyelvtan. Hagyjuk inkább.
Éneken annyira de annyira semmi kedvem nem volt tátogni se, legalább sikerült törit tanulnom, utána meg ilyen teszek magasról mindenre alapon egyenesen az infóterembe mentem, Fanni már ott is volt, pedig ének előtt még arról magyarázott hogy nem jön be, aztán hogy késve, stb stb :DDD Dorisz viszont nem jött be, szóval volt gép is. Kb a felénél lementünk, de egyszerűen szörnyű milyen hideg van... Kesztyű volt rajtam (amit mostanában nem hordok), plusz behúztam a kezem a kabátom ujjába, és még úgyis majd lefagyott. A lábom nem fázott, haha :)))
Tesin a kiselőadásomat olvasgattam, meg Danival beszélgettem, legalább már van valami fogalmam a tőzsdéről, de rögtön hozzá is teszem, hogy nem sok. Kb ez is annyira érdekelt, mint a legutóbbi top pletyi: két szűk mondatban megfogalmazva a lényeg. De kb mostanság minden ennyire érdekel, valahogy nem tudom, fölöslegesnek érzek egyes dolgokat túltárgyalni, meg belefolyni olyan dolgokba ami nem feltétlen tartozik rám. Tehát ez azt jelenti, hogy egy részt nem öregszem meg hamar (jó hír), másrészt elég sokat sikerült változnom.
Törin szintén nem volt semmi érdekes, elvileg csatlakoztam az új trendhez, vagyis hadarok - amit én nem éreztem, és meglátásom szerint nem tudok hadarni -, viszont ötöst kaptam a kiselőadásra. Apropó, hadarás: ahogy én beszélek az semmi egy ismerősömhöz, ha ő belejön, akkor aztán azt ember meg nem érti, emlékszem, még Tömörkényben csak mondott valamit, de nagyon gyorsan. Minimum ötször ismételtettem el vele hogy felfogjan,a végén már szótagoltattam is, hátha az lassítja XD
Amúgy a duplamagyar annyiban kedvező, hogy kedden a hetedik órát így elengedik - amiről amúgy is el akartam kuncsorogni magam -, és hamarabb megyek tetováltatni.
xx
tú me haces falta
Ma igazából nem terveztem írni, inkább csak más munkáját idézném be, valahogy ennyire van energiám perpill.
Azt hiszem kezdődik, ma fel sem fogtam hogy február van már, egyszerűen nem jutott el az agyamig. Eddig, vagyis estig. Utálom ezt a hónapot, egyszerűen csak töröljük ki a naptárból... Csak felejtsük el, annyi fájdalmat okoz még mindig.
Egyébként megírtam a szöveget, talán épp az utolsó alkalmas pillanatban, szép lett, tetszik, szóval olyan helyre ell majd tenni azt a kis cetlit, hogy véletlen se kallódjon el.
Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettél, és aki szeretett téged. Tudom, hogy ez kettéosztja az életedet: "előtte" és "utána". Bármennyi idő telt el azóta, bármilyenek is voltak a körülmények, a gyerekben örökké megmarad a fájdalom.
– Nora Roberts
Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.
– Kevin Brooks
kun for mig
Sig at du elsker mig
Jag står, jag känner inget
Du står du säger ingenting
Jag väntar på att du ska .. förklara
För även om du inte finns
Så kommer jag att stanna till
För jag vill att vi hittar tillbaka till de vi va när vi var
♥
Nos, úgy néz ki sikerült túlélni a hétfőt, amit eddig szerettem, de a mai napot ott csesztem el, hogy fölkeltem...
Hol is kezdjem? Infón semmit nem csináltunk, így lényegében tényleg kár volt fölkelni, mert még a 11-es buszt is lekéstem, mert drága osztályfőnököm mikor máskor késne, hát pont amikor nem kéne. No mindegy, odaadtam neki a felmentésemet, utána Vikivel beszélgettem, és a felessel mentem haza. Beugrottam a Printkerbe határidőnaplót venni, sikerült találni egy jót, csak kicsit drágább volt mint hittem, majd nem veszek körömlakkot teljes áron, bízom Makóban, hogy fél, vagy negyedáron is meg tudom venni, és akkor a hülyeségem pipálva :DDD
Délután jobbára semmit nem csináltam, pihentem, semmi kedvem nem volt tanulni, bár most nem is vagyok már lemaradva, bár azért nekem hajtanom kell. Érdekes, reggel gondolkodtam rajta, hogy egyeseknek olyan jó, hogy minden az ölükbe hullik, nekem még ezért a rohadt érettségiért is duplaannyit kell küzdenem. Plusz az ismételt sajnálat és sopánkozás, hogy de jaj milyen nehéz. Lehet, de nekem valahogy meg sem fordult a fejemben, habár mostanában elég pesszimista vagyok, az optimizmusom valamikor akkor szívódott fel, amikor véglegesen nagyot csalódtam a világban, de ebbe szerintem ne menjünk bele, mert szintén egy elég hosszú téma volna.
Szóval mindenhonnan azt kapom, hogy >de jól meggondoltad te ezt?<, vagy >tudod hogy milyen sok szorgalom kell hozzá?< - és? Valamit valamiért. Néha csak azon tűnődöm el, hogy miért kapom ezt a sok szánakozást és sopánkodást, mert így leírva lehet nem ez jön le, de egyébként teljesen ezt érzem. Az előző nagy dózist megértettem, bár akkor is rohadtul rühelltem és már rohadtul kivoltam tőle, de ez valahogy olyan amit én vállaltam, és én mondtam rá hogy igen, ezt akarom, nem csak előállt a helyzet.
Az alsús osztályfőnököm volt az egyetlen ember, aki kérdezgetett, gondolkodott, majd azt mondta, hogy teljesen megért. Az emberek miért nem ilyenek?
És ha már itt tartunk, akkor úgy tűnik a jövő hétvégén megyek Pestre, hivatalosan és elsősorban a töri & magyar miatt, amúgy egy könyv miatt (ami ha mázlim van még akkor is féláron lesz) - ebben a skandináv életstílus, meg olyan dolgok vannak amik pont nekem kellenek. Elég szkeptikusan álltam hozzá eleinte, mondjuk most sem mondom azt hogy hűű, na ettől függ az életem, de egyre jobban érdekel. Egyébként ilyen tipikus húzzuk el a sok hülye előtt a mézes madzagot, de nyilván van valami valóságalapja is. Vagyis kell lennie :D
Ja, igen, hogy miért kell emiatt fölmenjek, hát mert lehet nyerni Norvégiába repülőjegyet ha a Skandináv Házban veszem. Nem, nem hiszem el hogy majd én nyerem meg, de megpróbálom, mert semmi vesztenivalóm sincs. Aztán ki tudja, lehet megyek nyaralni norvég barátainkhoz :DDD
Amúgy tegnap megtaláltam a Du säger du älskar mig dalszövegét, de videó alatti kommentekből kiszedve... A lényeg hogy megvan :D Amúgy tetszik, svéd-dán, eddig is tetszett a dal, most szöveggel még jobban bejön :)
Hol is kezdjem? Infón semmit nem csináltunk, így lényegében tényleg kár volt fölkelni, mert még a 11-es buszt is lekéstem, mert drága osztályfőnököm mikor máskor késne, hát pont amikor nem kéne. No mindegy, odaadtam neki a felmentésemet, utána Vikivel beszélgettem, és a felessel mentem haza. Beugrottam a Printkerbe határidőnaplót venni, sikerült találni egy jót, csak kicsit drágább volt mint hittem, majd nem veszek körömlakkot teljes áron, bízom Makóban, hogy fél, vagy negyedáron is meg tudom venni, és akkor a hülyeségem pipálva :DDD
Délután jobbára semmit nem csináltam, pihentem, semmi kedvem nem volt tanulni, bár most nem is vagyok már lemaradva, bár azért nekem hajtanom kell. Érdekes, reggel gondolkodtam rajta, hogy egyeseknek olyan jó, hogy minden az ölükbe hullik, nekem még ezért a rohadt érettségiért is duplaannyit kell küzdenem. Plusz az ismételt sajnálat és sopánkozás, hogy de jaj milyen nehéz. Lehet, de nekem valahogy meg sem fordult a fejemben, habár mostanában elég pesszimista vagyok, az optimizmusom valamikor akkor szívódott fel, amikor véglegesen nagyot csalódtam a világban, de ebbe szerintem ne menjünk bele, mert szintén egy elég hosszú téma volna.
Szóval mindenhonnan azt kapom, hogy >de jól meggondoltad te ezt?<, vagy >tudod hogy milyen sok szorgalom kell hozzá?< - és? Valamit valamiért. Néha csak azon tűnődöm el, hogy miért kapom ezt a sok szánakozást és sopánkodást, mert így leírva lehet nem ez jön le, de egyébként teljesen ezt érzem. Az előző nagy dózist megértettem, bár akkor is rohadtul rühelltem és már rohadtul kivoltam tőle, de ez valahogy olyan amit én vállaltam, és én mondtam rá hogy igen, ezt akarom, nem csak előállt a helyzet.
Az alsús osztályfőnököm volt az egyetlen ember, aki kérdezgetett, gondolkodott, majd azt mondta, hogy teljesen megért. Az emberek miért nem ilyenek?
És ha már itt tartunk, akkor úgy tűnik a jövő hétvégén megyek Pestre, hivatalosan és elsősorban a töri & magyar miatt, amúgy egy könyv miatt (ami ha mázlim van még akkor is féláron lesz) - ebben a skandináv életstílus, meg olyan dolgok vannak amik pont nekem kellenek. Elég szkeptikusan álltam hozzá eleinte, mondjuk most sem mondom azt hogy hűű, na ettől függ az életem, de egyre jobban érdekel. Egyébként ilyen tipikus húzzuk el a sok hülye előtt a mézes madzagot, de nyilván van valami valóságalapja is. Vagyis kell lennie :D
Ja, igen, hogy miért kell emiatt fölmenjek, hát mert lehet nyerni Norvégiába repülőjegyet ha a Skandináv Házban veszem. Nem, nem hiszem el hogy majd én nyerem meg, de megpróbálom, mert semmi vesztenivalóm sincs. Aztán ki tudja, lehet megyek nyaralni norvég barátainkhoz :DDD
Amúgy tegnap megtaláltam a Du säger du älskar mig dalszövegét, de videó alatti kommentekből kiszedve... A lényeg hogy megvan :D Amúgy tetszik, svéd-dán, eddig is tetszett a dal, most szöveggel még jobban bejön :)
xx
kun for mig
Nos, úgy néz ki sikerült túlélni a hétfőt, amit eddig szerettem, de a mai napot ott csesztem el, hogy fölkeltem...
Hol is kezdjem? Infón semmit nem csináltunk, így lényegében tényleg kár volt fölkelni, mert még a 11-es buszt is lekéstem, mert drága osztályfőnököm mikor máskor késne, hát pont amikor nem kéne. No mindegy, odaadtam neki a felmentésemet, utána Vikivel beszélgettem, és a felessel mentem haza. Beugrottam a Printkerbe határidőnaplót venni, sikerült találni egy jót, csak kicsit drágább volt mint hittem, majd nem veszek körömlakkot teljes áron, bízom Makóban, hogy fél, vagy negyedáron is meg tudom venni, és akkor a hülyeségem pipálva :DDD
Délután jobbára semmit nem csináltam, pihentem, semmi kedvem nem volt tanulni, bár most nem is vagyok már lemaradva, bár azért nekem hajtanom kell. Érdekes, reggel gondolkodtam rajta, hogy egyeseknek olyan jó, hogy minden az ölükbe hullik, nekem még ezért a rohadt érettségiért is duplaannyit kell küzdenem. Plusz az ismételt sajnálat és sopánkozás, hogy de jaj milyen nehéz. Lehet, de nekem valahogy meg sem fordult a fejemben, habár mostanában elég pesszimista vagyok, az optimizmusom valamikor akkor szívódott fel, amikor véglegesen nagyot csalódtam a világban, de ebbe szerintem ne menjünk bele, mert szintén egy elég hosszú téma volna.
Szóval mindenhonnan azt kapom, hogy >de jól meggondoltad te ezt?<, vagy >tudod hogy milyen sok szorgalom kell hozzá?< - és? Valamit valamiért. Néha csak azon tűnődöm el, hogy miért kapom ezt a sok szánakozást és sopánkodást, mert így leírva lehet nem ez jön le, de egyébként teljesen ezt érzem. Az előző nagy dózist megértettem, bár akkor is rohadtul rühelltem és már rohadtul kivoltam tőle, de ez valahogy olyan amit én vállaltam, és én mondtam rá hogy igen, ezt akarom, nem csak előállt a helyzet.
Az alsús osztályfőnököm volt az egyetlen ember, aki kérdezgetett, gondolkodott, majd azt mondta, hogy teljesen megért. Az emberek miért nem ilyenek?
És ha már itt tartunk, akkor úgy tűnik a jövő hétvégén megyek Pestre, hivatalosan és elsősorban a töri & magyar miatt, amúgy egy könyv miatt (ami ha mázlim van még akkor is féláron lesz) - ebben a skandináv életstílus, meg olyan dolgok vannak amik pont nekem kellenek. Elég szkeptikusan álltam hozzá eleinte, mondjuk most sem mondom azt hogy hűű, na ettől függ az életem, de egyre jobban érdekel. Egyébként ilyen tipikus húzzuk el a sok hülye előtt a mézes madzagot, de nyilván van valami valóságalapja is. Vagyis kell lennie :D
Ja, igen, hogy miért kell emiatt fölmenjek, hát mert lehet nyerni Norvégiába repülőjegyet ha a Skandináv Házban veszem. Nem, nem hiszem el hogy majd én nyerem meg, de megpróbálom, mert semmi vesztenivalóm sincs. Aztán ki tudja, lehet megyek nyaralni norvég barátainkhoz :DDD
Amúgy tegnap megtaláltam a Du säger du älskar mig dalszövegét, de videó alatti kommentekből kiszedve... A lényeg hogy megvan :D Amúgy tetszik, svéd-dán, eddig is tetszett a dal, most szöveggel még jobban bejön :)
xx
Hol is kezdjem? Infón semmit nem csináltunk, így lényegében tényleg kár volt fölkelni, mert még a 11-es buszt is lekéstem, mert drága osztályfőnököm mikor máskor késne, hát pont amikor nem kéne. No mindegy, odaadtam neki a felmentésemet, utána Vikivel beszélgettem, és a felessel mentem haza. Beugrottam a Printkerbe határidőnaplót venni, sikerült találni egy jót, csak kicsit drágább volt mint hittem, majd nem veszek körömlakkot teljes áron, bízom Makóban, hogy fél, vagy negyedáron is meg tudom venni, és akkor a hülyeségem pipálva :DDD
Délután jobbára semmit nem csináltam, pihentem, semmi kedvem nem volt tanulni, bár most nem is vagyok már lemaradva, bár azért nekem hajtanom kell. Érdekes, reggel gondolkodtam rajta, hogy egyeseknek olyan jó, hogy minden az ölükbe hullik, nekem még ezért a rohadt érettségiért is duplaannyit kell küzdenem. Plusz az ismételt sajnálat és sopánkozás, hogy de jaj milyen nehéz. Lehet, de nekem valahogy meg sem fordult a fejemben, habár mostanában elég pesszimista vagyok, az optimizmusom valamikor akkor szívódott fel, amikor véglegesen nagyot csalódtam a világban, de ebbe szerintem ne menjünk bele, mert szintén egy elég hosszú téma volna.
Szóval mindenhonnan azt kapom, hogy >de jól meggondoltad te ezt?<, vagy >tudod hogy milyen sok szorgalom kell hozzá?< - és? Valamit valamiért. Néha csak azon tűnődöm el, hogy miért kapom ezt a sok szánakozást és sopánkodást, mert így leírva lehet nem ez jön le, de egyébként teljesen ezt érzem. Az előző nagy dózist megértettem, bár akkor is rohadtul rühelltem és már rohadtul kivoltam tőle, de ez valahogy olyan amit én vállaltam, és én mondtam rá hogy igen, ezt akarom, nem csak előállt a helyzet.
Az alsús osztályfőnököm volt az egyetlen ember, aki kérdezgetett, gondolkodott, majd azt mondta, hogy teljesen megért. Az emberek miért nem ilyenek?
És ha már itt tartunk, akkor úgy tűnik a jövő hétvégén megyek Pestre, hivatalosan és elsősorban a töri & magyar miatt, amúgy egy könyv miatt (ami ha mázlim van még akkor is féláron lesz) - ebben a skandináv életstílus, meg olyan dolgok vannak amik pont nekem kellenek. Elég szkeptikusan álltam hozzá eleinte, mondjuk most sem mondom azt hogy hűű, na ettől függ az életem, de egyre jobban érdekel. Egyébként ilyen tipikus húzzuk el a sok hülye előtt a mézes madzagot, de nyilván van valami valóságalapja is. Vagyis kell lennie :D
Ja, igen, hogy miért kell emiatt fölmenjek, hát mert lehet nyerni Norvégiába repülőjegyet ha a Skandináv Házban veszem. Nem, nem hiszem el hogy majd én nyerem meg, de megpróbálom, mert semmi vesztenivalóm sincs. Aztán ki tudja, lehet megyek nyaralni norvég barátainkhoz :DDD
Amúgy tegnap megtaláltam a Du säger du älskar mig dalszövegét, de videó alatti kommentekből kiszedve... A lényeg hogy megvan :D Amúgy tetszik, svéd-dán, eddig is tetszett a dal, most szöveggel még jobban bejön :)
xx
Villain
Nos, úgy döntöttem ma is írok valamit, a tegnapi elég szemét lett, bár nem gondoltam meg magam, ez van.
Ma amúgy nem történt semmi, reggel 9-re mentem matekra, felkelni nem volt annyira nehéz, mert 10-kor már aludtam, vagyis tervbe volt véve, de fél 11-kor már sikerült megtaláli az ágyamat. Szóóóval relatív sokat aludtam, bár elég szarul, úgy rémlik hogy többször kijöttem, meg forgolódtam is. Ezen egy szép bögre kávé segített. Vagyis kis termosz, ilyet szeretnék majd Tim Hortons-osban, remélem megkapom^^ vagy inkább helyette egy egész üzletet, de akkor kb 2 hét alatt lennék vagy 100 kiló :DDD
Amúgy magamhoz képest még élveztem is XD (nem, nem vagyok beteg).
Két dolog, ami most ütött meg: az egyik: Hajdú Steve, te árulóóóóó, mit keresel a TahóVilágban???????? Hát már te is eladtad a lelked?!
A másik: a svéd lányok körében miért menő huszon egykétnéhány évesen gyereket szülni?
A témák kifejtése/ 1: mama színházban van, így kiköltöztem a nappaliba gépezni, a használjuk ki hogy nem asztali gépem van effektus. És hát időközben elkezdődött a VV, de istenem, ez alatt a negyed óra alatt több agysejtem pusztult el mint pl a szülinapi bulisorozat alatt *headshot* Még idejében sikerült orvosolnia zsibbadást, gyors elkapcsoltam, MTV -> Tinimamik, nem sokkal jobb hallgatni a nyivákolást, de még mindig több értelem van bennük.
/2: itt oldalt mindig reklámoznak blogg.se blogokat, általában egész jó képeket lehet itt találni. Mindegyiknek a mániája bemutatni hogy hol és kivel él, mindezt kismillió képpel illusztrálja saját magáról - többségében 16-25 éves lányok. Nem is ezzel van a baj, hanem hogy a nagy többségnek van minimum egy gyereke, ha nem kettő. Kérdem én, normális ez? Vagy csak én vagyok túl fura? Fanni reakciója kb az lenne erre hogy mind idióta, vagy sok Tinimamikat néztek :DDD Bár mondjuk biztos nem akkora a népességfogyás Svédországban mint itt XD
Hm, lassan szerintem ennyi elég, holnap elhatároztam hogy veszek egy határidőnaplót, mostanában úgyis sok dolgot kellene észben tartsak, a telefonom meg nem csatolható az agyamhoz, mert hiába virít rajta bármi, figyelmen kívül hagyom :D Szóval elbattyogok és megint lefekszek irreálisan hamar, hogy holnap ne felejtsem el :)
Bye
Ma amúgy nem történt semmi, reggel 9-re mentem matekra, felkelni nem volt annyira nehéz, mert 10-kor már aludtam, vagyis tervbe volt véve, de fél 11-kor már sikerült megtaláli az ágyamat. Szóóóval relatív sokat aludtam, bár elég szarul, úgy rémlik hogy többször kijöttem, meg forgolódtam is. Ezen egy szép bögre kávé segített. Vagyis kis termosz, ilyet szeretnék majd Tim Hortons-osban, remélem megkapom^^ vagy inkább helyette egy egész üzletet, de akkor kb 2 hét alatt lennék vagy 100 kiló :DDD
Amúgy magamhoz képest még élveztem is XD (nem, nem vagyok beteg).
Két dolog, ami most ütött meg: az egyik: Hajdú Steve, te árulóóóóó, mit keresel a TahóVilágban???????? Hát már te is eladtad a lelked?!
A másik: a svéd lányok körében miért menő huszon egykétnéhány évesen gyereket szülni?
A témák kifejtése/ 1: mama színházban van, így kiköltöztem a nappaliba gépezni, a használjuk ki hogy nem asztali gépem van effektus. És hát időközben elkezdődött a VV, de istenem, ez alatt a negyed óra alatt több agysejtem pusztult el mint pl a szülinapi bulisorozat alatt *headshot* Még idejében sikerült orvosolnia zsibbadást, gyors elkapcsoltam, MTV -> Tinimamik, nem sokkal jobb hallgatni a nyivákolást, de még mindig több értelem van bennük.
/2: itt oldalt mindig reklámoznak blogg.se blogokat, általában egész jó képeket lehet itt találni. Mindegyiknek a mániája bemutatni hogy hol és kivel él, mindezt kismillió képpel illusztrálja saját magáról - többségében 16-25 éves lányok. Nem is ezzel van a baj, hanem hogy a nagy többségnek van minimum egy gyereke, ha nem kettő. Kérdem én, normális ez? Vagy csak én vagyok túl fura? Fanni reakciója kb az lenne erre hogy mind idióta, vagy sok Tinimamikat néztek :DDD Bár mondjuk biztos nem akkora a népességfogyás Svédországban mint itt XD
Hm, lassan szerintem ennyi elég, holnap elhatároztam hogy veszek egy határidőnaplót, mostanában úgyis sok dolgot kellene észben tartsak, a telefonom meg nem csatolható az agyamhoz, mert hiába virít rajta bármi, figyelmen kívül hagyom :D Szóval elbattyogok és megint lefekszek irreálisan hamar, hogy holnap ne felejtsem el :)
Bye
Du säger du älskar mig
Nos, úgy döntöttem hogy tanulás helyett most nem takarítok, inkább blogolok. Nem sok kedvem van megmozdulni, pedig lassan muszáj lesz, megpróbálom elsunnyogni a matekot, viszont a Tescoba le kell mennem... Mondjuk megoldom, ilyen pizsi szerű cuccban megyek, úgyis mostanában gondolkodtam ezen hogy milyen kár hogy nincs jobb idő, olyan szívesen mennék le tényleg pizsiben.
Egyébként tegnap valahogy úgy érzem hogy jobb hogy nem írtam semmit, lehet egy-két embert elég keresetlen szavakkal illettem volna, bár még mindig bennem van a tüske, hogy nevezzük így. Nevet nem írok, ha olvassa az illető akkor foglalkozzon a maga dolgával, engem meg felejtsen el, senkinek, més neki sincs hozzá köze, hogy én mikor és hova megyek. Lehet hogy nagyon menő a kisvárosban a másikkal foglalkozni, meg pletykálni róla, de leszarom hogy őszinte legyek, gyerekes és szánalmas. Vagy csak azért gondolom így mert nagyvárosi vagyok?
Szóval összegezve örülök neki hogy már csak pár hónap, biztos vagyok benne hogy nem fogok sok embert hiányolni, bárki bármit mond. És valószínűleg rettentő honvágyam sem lesz, bár tök fölöslegesen mondom, mert mindenki más jobban ismer, mindenki jobban tudja nálam hogy hogy érzek. Egyesek igen meglepődnének ha őszintén megmondanám a véleményem, no de a mai világban ennek mi a következménye? Hiszti, naná, mert sok picsa csak ennyit tud, meg persze egyébként mindent, de szerintem hagyjuk.
Amúgy nem sok minden történt, eltelt egy újabb hét, pár nap és elmondhatjuk ezt a januárról is. A gombavatón szeretnék túllenni, bár nem igazán várom. Csak és kizárólag Fanni miatt vagyok hajlandó elmenni. Tudom, kötelező, bla bla bla, de minden alól van kibúvó, mindig van kiskapu. Ugyan ez igaz a ballagásra is. Az évzáróra meg szerintem a bizonyítványaim miatt kell majd elmenjek - általános óta először.
Lassacskán el kell kezdjek blúzt keresni magamnak, meg eldöntöttem hogy nadrág is meg szoknya is lesz, bár mondjuk ez ikább a kerettől függ. Annyira szeretnék már túllenni mindenen, egyszerűen már rosszul vagyok a téltől, a rossz időtől, a hidegtől, attól hogy folyamatosan mindenki hülyének néz, hogy mindenkivel vitatkoznom kell... Az emberek miért nem tudnak csak elmenni mellettem? Békén hagyni? Pédául ott van az aranyszabály, mi szerint tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd hogy veled tegyenek. Ennek fejében elvárnám hogy békén hagyjanak^^
Mára ennyi, bye bye.
Egyébként tegnap valahogy úgy érzem hogy jobb hogy nem írtam semmit, lehet egy-két embert elég keresetlen szavakkal illettem volna, bár még mindig bennem van a tüske, hogy nevezzük így. Nevet nem írok, ha olvassa az illető akkor foglalkozzon a maga dolgával, engem meg felejtsen el, senkinek, més neki sincs hozzá köze, hogy én mikor és hova megyek. Lehet hogy nagyon menő a kisvárosban a másikkal foglalkozni, meg pletykálni róla, de leszarom hogy őszinte legyek, gyerekes és szánalmas. Vagy csak azért gondolom így mert nagyvárosi vagyok?
Szóval összegezve örülök neki hogy már csak pár hónap, biztos vagyok benne hogy nem fogok sok embert hiányolni, bárki bármit mond. És valószínűleg rettentő honvágyam sem lesz, bár tök fölöslegesen mondom, mert mindenki más jobban ismer, mindenki jobban tudja nálam hogy hogy érzek. Egyesek igen meglepődnének ha őszintén megmondanám a véleményem, no de a mai világban ennek mi a következménye? Hiszti, naná, mert sok picsa csak ennyit tud, meg persze egyébként mindent, de szerintem hagyjuk.
Amúgy nem sok minden történt, eltelt egy újabb hét, pár nap és elmondhatjuk ezt a januárról is. A gombavatón szeretnék túllenni, bár nem igazán várom. Csak és kizárólag Fanni miatt vagyok hajlandó elmenni. Tudom, kötelező, bla bla bla, de minden alól van kibúvó, mindig van kiskapu. Ugyan ez igaz a ballagásra is. Az évzáróra meg szerintem a bizonyítványaim miatt kell majd elmenjek - általános óta először.
Lassacskán el kell kezdjek blúzt keresni magamnak, meg eldöntöttem hogy nadrág is meg szoknya is lesz, bár mondjuk ez ikább a kerettől függ. Annyira szeretnék már túllenni mindenen, egyszerűen már rosszul vagyok a téltől, a rossz időtől, a hidegtől, attól hogy folyamatosan mindenki hülyének néz, hogy mindenkivel vitatkoznom kell... Az emberek miért nem tudnak csak elmenni mellettem? Békén hagyni? Pédául ott van az aranyszabály, mi szerint tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd hogy veled tegyenek. Ennek fejében elvárnám hogy békén hagyjanak^^
Mára ennyi, bye bye.