Stockholm, jag är din.

Ma elmentem a tankönyveimért, és sajnos még jobban tudatolsult bennem, hogy nagyon hamar vége lesz a nyárnak. Igazából néha várom, néha nem. Várom, mert pár napra szívesen bemennék a suliba, meg mondjuk szívesen elővenném az őszi ruháimat is. De nem várom, mert nincs kedvem minden nap hajnalban kelni, nincs kedvem azt a sok nyomorék könyvet cipelni minden nap, és különbenis: szabadságot akarok.
Kiélvezve még ezt a pár napot ma befejeztem a második TB könyvet, de a fordító, az a nő. Két lábbal tiporja a magyar nyelvet, nem is tudom hogy adhattak a kezébe könyvet, hogy fordítsa le, de ami még felháborítóbb, hogy adhatták ki? Na mindegy, szerencsére a harmadik könyvet már nem ez a szerencsétlen fordította, szóval nagyobb reményekkel kezdek neki vagy még ma este, vagy majd holnap, attól függ.
Most szerintem ennyi, aztán majd írok még :)


//


Idag gick jag till boken, och ännu mer tyvärr, insåg jag att sommaren kommer att vara över mycket snart. Faktiskt, ibland ser jag fram emot, ibland inte. Jag väntar på ett par dagar gillar att gå in till skolan, säger du jag skulle vara glad förvinterkläder också. Men vänta inte, eftersom jag inte vill att stiga i gryningen varje dag, känner jag mig inte som en krympling många böcker att bära varje dag, och dessutom: jag vill lämna.
Njut av ett par dagar nu har avslutat den andra boken TB, men översättaren, kvinnan. Två fot stampa på det ungerska språket, vet jag inte som kan ge en hand bok att översätta, men vad är ännu mer alarmerande i det meddelats i strid med det? Hur som helst, som tur är den tredje boken inte har vänt denna fattiga, så jag hoppas mer och mer börjar jag honom ikväll, eller i morgon, det beror.
Nu tror jag det är det, då vi ska skriva mer :)