Stockholm, jag är din.

Nos, gondoltam megér egy misét ez a havas helyzet, már csak a rendkívüli szünet miatt is^^ Szóval akkor ugorjunk vissza tegnapra, pontosabban délutánra: százágra sütött a nap, a buszon még élveztem is, hogy milyen jó, hazafele meg jó volt sétálni, nem siettem, hidegnek hideg volt, de tűrhető.

Ma reggel viszont változott a dolog, sajnos elkezdődött amit nem vártam: már az utcánk végén voltam - kivételesen egyáltalán nem voltam késésben, így nem rohantam -, zene persze ment, nagy kesztű, meleg sapka, polár sál, viszont az arcomon éreztem, hogy esik valami, de mintha mégsem. Sajnos mégis de, akkor kezdődött a havazás, Szőregen már havas volt az út, Deszken rosszabb volt a helyzet, meg még rosszabb ahogy haladtunk. Reggel nem volt még gond, napközben viszont szakadt Makón.

A matekunk megint elmaradt, én meg közben úgy voltam vele hogy hétfőn akkor ráfogom a hóra hogy nem jövök, de az igazgatóhelyettes megtartotta a matekot, az óra végén meg az igazgató mondta be az iskolarádióban, hogy hétfőn és kedden nem kell jönni a hideg és a hó miatt. Meg persze hogy spóroljanak, fűtés amúgy is alig van már.

Magyarra bementünk a német terembe, bár akkorra már annyi hó esett, hogy figyelembe véve a magyar közlekedési viszonyokat, már mindenki azt tervezte, hogy melyik busszal megy haza, vagy egyáltalán hazajut-e? Úgy volt hogy elmarad az osztályfőnöki is, no de a drága tanárnőnek meg kellett tartani, mert hát rettentő fontos dolgaink vannak, bár szerencsére elengedett az egyes busszal mindenkit aki el akart menni.

Récivel mentem, bejött Szegedig, egész úton a rádióadókat hallgattuk hogy mit mondanak, közben hallottunk olyat, hogy két busz felborult Zombornál (neten rákerestem, semmi, szóval gondolom kacsa), meg azon izgultunk, hogy ne legyen torlódás, meg ne legyen probléma a busszal sem. Végül szerencsésen sikerült leszállni a Cipőgyárnál, tánc és makói módra egymásba kapaszkodva próbáltunk eljutni a Csillag térig, végül a félúton lévő kínaiig jutottunk, ahol úgy döntöttünk felmelegszünk. Gombavatóra találtam magamnak egy kis apróságot, bár el kellett mászni még pénzt kivenni, mert természetesen kártyával nem lehetett fizetni. Ez után váltunk szét, én haza, Réci meg mamájához ment.

Vagy ötször hallottam ma azt, hogy akinek nincs fontos dolga, az ne induljon el sehova, szóval megnyugtató, de tényleg... Bár mondjuk én olyan vagyok hogy ha egyszer hazaérek, engem az isten ki nem robbant a meleg lakásból^^ Bíztató az is, hogy azt mondják - már a TV-ben is - hogy nálunk lesz a legnagyobb hó, és holnap elég gáz lesz a dolog. Nem megyek sehova, föl sem fogok kelni, minek?

Egyébként hétfőn megyek Pestre, egyedül mint kiderült, de már leszarom, könyörögni nem fogok senkinek, megoldom magam, mint oly sokminden mást is... Bár azért igen, rosszul esett hogy nem vagyok fontos senkinek sem. Ez van, így jártam.
A keddnek örülök hogy kiadták, amúgy sem sok kedvem lett volna aznap bemenni.

xx

Rájöttem, hogy mostanában a blogolás egyik legjobb momentuma, amikor képet vadászok. Van amikor sikerül a hangulatomhoz passzolót, vagy valami egyébként is frappánsat, máskor nem. Ma csak simán kifejezik az érzéseimet.

Amúgy nem volt semmi extra ma, a szokásosnál is unalmasabb volt a nap. Reggel elaludtam, komolyan mondom nem tudom mi van velem, megint egy órával későbbre sikerült felhúzni a telefont. Táncról hiányoztam, nem bántam, meg elvileg napló se volt amibe beírhattak volna^^
Magyaron derült ki, hogy nincs matektanár, így dupla magyar volt. Dögunalom, legalábbis nekem, és most, bár egyébként sem nagy durranás egy-egy irodalom óra. Báááár, az még mindig jobb mint ez a nyelvtan. Hagyjuk inkább.

Éneken annyira de annyira semmi kedvem nem volt tátogni se, legalább sikerült törit tanulnom, utána meg ilyen teszek magasról mindenre alapon egyenesen az infóterembe mentem, Fanni már ott is volt, pedig ének előtt még arról magyarázott hogy nem jön be, aztán hogy késve, stb stb :DDD Dorisz viszont nem jött be, szóval volt gép is. Kb a felénél lementünk, de egyszerűen szörnyű milyen hideg van... Kesztyű volt rajtam (amit mostanában nem hordok), plusz behúztam a kezem a kabátom ujjába, és még úgyis majd lefagyott. A lábom nem fázott, haha :)))

Tesin a kiselőadásomat olvasgattam, meg Danival beszélgettem, legalább már van valami fogalmam a tőzsdéről, de rögtön hozzá is teszem, hogy nem sok. Kb ez is annyira érdekelt, mint a legutóbbi top pletyi: két szűk mondatban megfogalmazva a lényeg. De kb mostanság minden ennyire érdekel, valahogy nem tudom, fölöslegesnek érzek egyes dolgokat túltárgyalni, meg belefolyni olyan dolgokba ami nem feltétlen tartozik rám. Tehát ez azt jelenti, hogy egy részt nem öregszem meg hamar (jó hír), másrészt elég sokat sikerült változnom.

Törin szintén nem volt semmi érdekes, elvileg csatlakoztam az új trendhez, vagyis hadarok - amit én nem éreztem, és meglátásom szerint nem tudok hadarni -, viszont ötöst kaptam a kiselőadásra. Apropó, hadarás: ahogy én beszélek az semmi egy ismerősömhöz, ha ő belejön, akkor aztán azt ember meg nem érti, emlékszem, még Tömörkényben csak mondott valamit, de nagyon gyorsan. Minimum ötször ismételtettem el vele hogy felfogjan,a végén már szótagoltattam is, hátha az lassítja XD


Amúgy a duplamagyar annyiban kedvező, hogy kedden a hetedik órát így elengedik - amiről amúgy is el akartam kuncsorogni magam -, és hamarabb megyek tetováltatni. 

xx