Jeg lyser i mørke
Hali, látom jót tett a múltkori irományom, viszont sajnos ha szeretnék sem fogok tudni minden nap írni. Ennek egyik oka hogy nem érzem úgy jelenleg hogy mindent szeretnék megosztani, a másik pedig hogy eléggé időszűkében vagyok, már ami a tanulást illeti.
Most is eredetileg az ének osztályozómat írom több -, de inkább kevesebb sikerrel. A mai nap nagyon szar, reggel a szokásos majdnem elesős holtkóma, habár annyira kész voltam hogy tök gyorsan elindultm, pedig később keltem, és a 6:50-est elértem. A buszon közölte Réci hogy nekik az angol osztályozó 12-én lesz, azt hittem akkor lesz az összes, elég nagy lelki erő kellett hogy tartani tudjam magam, egyszerűen földhöz vágott a dolog, aztán derült ki, hogy a tanárokkal kell egyeztetnem. Mondjuk így sem kapok sokkal több időt, a matek például 16-án lesz - talán ettől nem is félek annyira - de van olyan tantárgy, amivel még nem végeztem.
A biosz dogám négyes lett, oké, ha mondjuk karó akkor elég nagy félelemmel vágnék neki az osztályozónak, de így sem vagyok sokkal nyugodtabb. A nap alapjába véve egész gyorsan eltelt, viszont még mindig elég ideges vagyok. Délután ráadásul mentem vezetni, hát az se sikerült túl jól. Nem kritizálni akarom az oktatómat, de mondjuk elég meredek hogy a második órán már kivitt a városba úgy, hogy közöltem vele, életemben nem vezettem még, és fogalmam sincs róla. Persze hogy nem tudtam pl váltani - hiába mutatta meg - és azért is le lettem cseszve hogy a pedálokat nem jól kezelem. De most komolyan, az embertől miért kell elvárni hogy azonnal tudja ezeket? Úgy kezdtem neki hogy fog ez menni, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy fölösleges volt, azt hiszem sajnálom hogy belekezdtem. Mert így hogy senkivel nem tudok elmenni gyakorolni nem fog megragadni az a kevés aminek ma talán sikerült, jövő héten ugyan úgy elbénázom, ugyan úgy jön hogy de ne rángassam a kormányt - közbe figyeljek hatfele - és ne úgy fékezzek, és hogy miért nem tudom még mindig a kuplungot használni stb stb. Így nyilván a vizsga se lesz jó, és az ablakon szépen kiszórtam majd' 100 ezer forintot, aminek mint tudjuk találtam volna jobb helyet is.
Holnap nekikezdek a biológának is kicsit erősebben, aztán ahogy alakul, melegében lehet rábeszélem tanárnőt hogy minnél hamarabb megírhassam azt a vackot. Jó is hogy szünet lesz meg nem is.
Szóval a mai nap összességében annyi, hogy reggel volt egy jó gondolatom, hogy sunyiba visszafekszek és leszarok mindent. A legrosszabb gondolatom az volt, hogy mégis elvonszoltam magam az iskolába. Ha holnap valaki fölkelt és nem tudom kipihenni magam, akkor biztos a legrosszabbra számíthat. Őszintén? Kurvára elegem van már mindenből.
Most is eredetileg az ének osztályozómat írom több -, de inkább kevesebb sikerrel. A mai nap nagyon szar, reggel a szokásos majdnem elesős holtkóma, habár annyira kész voltam hogy tök gyorsan elindultm, pedig később keltem, és a 6:50-est elértem. A buszon közölte Réci hogy nekik az angol osztályozó 12-én lesz, azt hittem akkor lesz az összes, elég nagy lelki erő kellett hogy tartani tudjam magam, egyszerűen földhöz vágott a dolog, aztán derült ki, hogy a tanárokkal kell egyeztetnem. Mondjuk így sem kapok sokkal több időt, a matek például 16-án lesz - talán ettől nem is félek annyira - de van olyan tantárgy, amivel még nem végeztem.
A biosz dogám négyes lett, oké, ha mondjuk karó akkor elég nagy félelemmel vágnék neki az osztályozónak, de így sem vagyok sokkal nyugodtabb. A nap alapjába véve egész gyorsan eltelt, viszont még mindig elég ideges vagyok. Délután ráadásul mentem vezetni, hát az se sikerült túl jól. Nem kritizálni akarom az oktatómat, de mondjuk elég meredek hogy a második órán már kivitt a városba úgy, hogy közöltem vele, életemben nem vezettem még, és fogalmam sincs róla. Persze hogy nem tudtam pl váltani - hiába mutatta meg - és azért is le lettem cseszve hogy a pedálokat nem jól kezelem. De most komolyan, az embertől miért kell elvárni hogy azonnal tudja ezeket? Úgy kezdtem neki hogy fog ez menni, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy fölösleges volt, azt hiszem sajnálom hogy belekezdtem. Mert így hogy senkivel nem tudok elmenni gyakorolni nem fog megragadni az a kevés aminek ma talán sikerült, jövő héten ugyan úgy elbénázom, ugyan úgy jön hogy de ne rángassam a kormányt - közbe figyeljek hatfele - és ne úgy fékezzek, és hogy miért nem tudom még mindig a kuplungot használni stb stb. Így nyilván a vizsga se lesz jó, és az ablakon szépen kiszórtam majd' 100 ezer forintot, aminek mint tudjuk találtam volna jobb helyet is.
Holnap nekikezdek a biológának is kicsit erősebben, aztán ahogy alakul, melegében lehet rábeszélem tanárnőt hogy minnél hamarabb megírhassam azt a vackot. Jó is hogy szünet lesz meg nem is.
Szóval a mai nap összességében annyi, hogy reggel volt egy jó gondolatom, hogy sunyiba visszafekszek és leszarok mindent. A legrosszabb gondolatom az volt, hogy mégis elvonszoltam magam az iskolába. Ha holnap valaki fölkelt és nem tudom kipihenni magam, akkor biztos a legrosszabbra számíthat. Őszintén? Kurvára elegem van már mindenből.
vår
Hali mindenki, gondoltam írok :)
Most gondoltam elérkezettnek az időt hogy írjak megint. Most sem túl nagy a késztetés, de valamilyen szinten hiányzott. Egyébként nem sok történt velem, tanulgatok, a törit majdnem befejeztem, plusz élvezem a tavaszt, a jó időt. Nagyon remélem hogy utoljára sütkérezek egy szál trikóban március közepén, Skandináviában ilyenkor hüsi van még.
No igen, ez a másik, hogy erőteljesen elkezdtem szervezni a dolgaimat. Jelenleg mindenre van tervem, néha persze hogy adom a hülyét, nem fogok mindenkinek beszámolni a terveimről. Nem azért mert hülyének néznének - sokan így is annak gondolnak mert van merszem belevágni, hanem mert egy részt babonás is vagyok, hogy ha világgá kürtölök valamit akkor nem fog bejönni. Más részt az átlag magyar elítél azért mert helyesen gondolkodok, vagyis hogy az igényeimet a háttérbe helyezem, és az elsődleges szempont hogy megragadjak. Mert nagyon sokan itt rontják el, hogy nem képesek/hajlandóak lejjebb adni egy bizonyos szintnél. Ez nem azt jelenti hogy később nem lehet följebb lépni, de nyilván először nem lesz fenékig tejfel minden.
Más: azt hiszem a saját káromon rájöttem, hogy április végéig el kell felejtenem a kávét illetve a csokit, mert erőteljesen hozzájárul a fejfájáshoz. Nem hittem el amíg nem kezdett görcsölni a fejem^^ Remélem tényleg április utolsó hete lesz az osztályozók időpontja, mert akkor aztán visszaszokok a kávéra és azt fogok vedelni éjjel-nappal, gondolom nem ártana majd még többet tanulni a finisben, nálam ez jön be legalábbis, a hagyjunk mindent az utolsó percre taktika.
xx