fridag
Kezdetnek úgy keltem, hogy minden bajom volt - bár én akkor még úgy gondoltam hogy a szokásos reggeli "hozzám se szólj, vagy leüvöltelek", de aztán átment fejfájásba, de ilyen elég érdekesbe. A buszon vettem be gyógyszert, de nem sokat ért, kérdem én: wtf?! Velem ilyen még nem volt... No a lényeg az, hogy sikeresen felmásztam a másodikra a suliban, csak annyira volt energiám hogy ledobjam magam - ppedig én szerintem még a két év alatt egyszer sem ültem le első óra előtt. Nos hát próbáltam relaxálni, hogy valahogy kibírjam épen a bioszt, erre Fábján nem kiszólít felelni? Király.
Összehoztam egy hármast, de a helyzetnek annyi előnye volt, hogy nem voltam sík ideg, hanem csak arra vártam, hogy végezzek, már a jegy se érdekelt, csak hogy leülhessek. Bár mint ez után kiderült, akkor se volt sokkal jobb. Nem fejfájás volt csak szimplán, szarul éreztem magam, és az a különbség köztem és egyes engem utánzó egyedek között, hogy nem szaladok mindig ki az óráról, hogy jajj, de én most rosszul vagyok. Lásd mai nap, mert így visszagondolva simán hazajöhettem volna. De bennem van annyi tartás, hogy ha tényleg nem bírom, csak akkor adom föl...
Orvoshoz meg mondjuk azért nem szaladgálok, mert hányingerem van tőlük, és most nem a tűtől és a vértől való iszonyomra célzok. De tisztelet a kivételnek.
A töri se volt jobb, momentán majdnem sikerült elbőgni magam, hosszú és bonyolult, meg aamúgy sem szeretném szélesebb olvasókörrel megosztani. Lényeg a lényeg, nem tudtam koncentrálni, hogy tartsam magam rendesen.
Lyukas órán olvastam, meg majdnem sikerült mégrosszabbul is lennem - észrevettem hogy a bal kézfejemen az első bütyök véraláfutásos, nagyobb körben meg zöld. Talán nem kell magyaráznom ha már fent említettem, hogy a vér mit vált ki belőlem.
Matek. Na ez az a tárgy, amit még mindig utálok. És akkor is fájt a fejem, de gyógyszert többet nem mertem bevenni, bár óra végére csillapodott a fájdalom.
Magyaron dogát írtunk, épp hogy sikerült befejeznem, köszönöm Fannus :D
Osztályfőnökin meg a tanár írta a naplót, én meg az órát néztem, hogy mikor tudok elkéreckedni, hogy a buszt is elérjem, végül a feles expresszel jöttem. A sofőrt - aki folyton azon a buszon van nem értem, mindig elkéri a bérletem, és áttanulmányozza, de nem olyan lúzer módon, hanem inkább kíváncsiság van a szemében. Mondjuk a nevemet nem fogja megtudni egy rondán odakerekíett KC-ből :D
Kb ennyi a mai nap, holnap elméletileg megyek K&H futásra. Vagy nem. Majd kiderül :)
Kommentarer
Trackback