Du säger du älskar mig
Nos, úgy döntöttem hogy tanulás helyett most nem takarítok, inkább blogolok. Nem sok kedvem van megmozdulni, pedig lassan muszáj lesz, megpróbálom elsunnyogni a matekot, viszont a Tescoba le kell mennem... Mondjuk megoldom, ilyen pizsi szerű cuccban megyek, úgyis mostanában gondolkodtam ezen hogy milyen kár hogy nincs jobb idő, olyan szívesen mennék le tényleg pizsiben.
Egyébként tegnap valahogy úgy érzem hogy jobb hogy nem írtam semmit, lehet egy-két embert elég keresetlen szavakkal illettem volna, bár még mindig bennem van a tüske, hogy nevezzük így. Nevet nem írok, ha olvassa az illető akkor foglalkozzon a maga dolgával, engem meg felejtsen el, senkinek, més neki sincs hozzá köze, hogy én mikor és hova megyek. Lehet hogy nagyon menő a kisvárosban a másikkal foglalkozni, meg pletykálni róla, de leszarom hogy őszinte legyek, gyerekes és szánalmas. Vagy csak azért gondolom így mert nagyvárosi vagyok?
Szóval összegezve örülök neki hogy már csak pár hónap, biztos vagyok benne hogy nem fogok sok embert hiányolni, bárki bármit mond. És valószínűleg rettentő honvágyam sem lesz, bár tök fölöslegesen mondom, mert mindenki más jobban ismer, mindenki jobban tudja nálam hogy hogy érzek. Egyesek igen meglepődnének ha őszintén megmondanám a véleményem, no de a mai világban ennek mi a következménye? Hiszti, naná, mert sok picsa csak ennyit tud, meg persze egyébként mindent, de szerintem hagyjuk.
Amúgy nem sok minden történt, eltelt egy újabb hét, pár nap és elmondhatjuk ezt a januárról is. A gombavatón szeretnék túllenni, bár nem igazán várom. Csak és kizárólag Fanni miatt vagyok hajlandó elmenni. Tudom, kötelező, bla bla bla, de minden alól van kibúvó, mindig van kiskapu. Ugyan ez igaz a ballagásra is. Az évzáróra meg szerintem a bizonyítványaim miatt kell majd elmenjek - általános óta először.
Lassacskán el kell kezdjek blúzt keresni magamnak, meg eldöntöttem hogy nadrág is meg szoknya is lesz, bár mondjuk ez ikább a kerettől függ. Annyira szeretnék már túllenni mindenen, egyszerűen már rosszul vagyok a téltől, a rossz időtől, a hidegtől, attól hogy folyamatosan mindenki hülyének néz, hogy mindenkivel vitatkoznom kell... Az emberek miért nem tudnak csak elmenni mellettem? Békén hagyni? Pédául ott van az aranyszabály, mi szerint tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd hogy veled tegyenek. Ennek fejében elvárnám hogy békén hagyjanak^^
Mára ennyi, bye bye.
Egyébként tegnap valahogy úgy érzem hogy jobb hogy nem írtam semmit, lehet egy-két embert elég keresetlen szavakkal illettem volna, bár még mindig bennem van a tüske, hogy nevezzük így. Nevet nem írok, ha olvassa az illető akkor foglalkozzon a maga dolgával, engem meg felejtsen el, senkinek, més neki sincs hozzá köze, hogy én mikor és hova megyek. Lehet hogy nagyon menő a kisvárosban a másikkal foglalkozni, meg pletykálni róla, de leszarom hogy őszinte legyek, gyerekes és szánalmas. Vagy csak azért gondolom így mert nagyvárosi vagyok?
Szóval összegezve örülök neki hogy már csak pár hónap, biztos vagyok benne hogy nem fogok sok embert hiányolni, bárki bármit mond. És valószínűleg rettentő honvágyam sem lesz, bár tök fölöslegesen mondom, mert mindenki más jobban ismer, mindenki jobban tudja nálam hogy hogy érzek. Egyesek igen meglepődnének ha őszintén megmondanám a véleményem, no de a mai világban ennek mi a következménye? Hiszti, naná, mert sok picsa csak ennyit tud, meg persze egyébként mindent, de szerintem hagyjuk.
Amúgy nem sok minden történt, eltelt egy újabb hét, pár nap és elmondhatjuk ezt a januárról is. A gombavatón szeretnék túllenni, bár nem igazán várom. Csak és kizárólag Fanni miatt vagyok hajlandó elmenni. Tudom, kötelező, bla bla bla, de minden alól van kibúvó, mindig van kiskapu. Ugyan ez igaz a ballagásra is. Az évzáróra meg szerintem a bizonyítványaim miatt kell majd elmenjek - általános óta először.
Lassacskán el kell kezdjek blúzt keresni magamnak, meg eldöntöttem hogy nadrág is meg szoknya is lesz, bár mondjuk ez ikább a kerettől függ. Annyira szeretnék már túllenni mindenen, egyszerűen már rosszul vagyok a téltől, a rossz időtől, a hidegtől, attól hogy folyamatosan mindenki hülyének néz, hogy mindenkivel vitatkoznom kell... Az emberek miért nem tudnak csak elmenni mellettem? Békén hagyni? Pédául ott van az aranyszabály, mi szerint tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd hogy veled tegyenek. Ennek fejében elvárnám hogy békén hagyjanak^^
Mára ennyi, bye bye.
Kommentarer
Trackback