Monday morning
Lo que piense tanta gente (Fuerte)
Si tu crees que tu puedes
No escuches las dudas sigue siendo fuerte (Siendo Fuerte)
Muestrate indiferente
Ante lo oscuro y el miedo (Fuerte)
Cuando busques el consuelo
Recuerda el valor es lo primero
Nos, annyi minden történt ma, és nagy részt jó dolgok, hogy leírom.
Reggel a Fuerte volt a fejemben, de mivel tegnap nem töltöttem le, így leszedtem reggel, meg nagyon pattogtam, habár a kávémnak csak a felét ittam meg. A nagy rohanás közepette sikerült a maradékot is meginni, de alapjában véve jól indult a nap, frissen és fitten – amit nem sokszor mondhatok el magamról. Matekon persze mindez elillant…
Az IH után amikor kanyarodik a troli ott van egy 30-as tábla – bár mondjuk nálam az összesnél az a mániám hogy egy Y kellene mögé, de teljesen meglepődtem, mert oda volt ragasztva egy :DD Utána persze elmosolyodtam, ami Magyarországon felér azzal, hogy furán bámulnak az emberre, ha csak úgy magában mosolyog. Ehhez tenném hozzá hogy jó hogy nem látott és hallott senki amikor múlt héten gyalogoltam haza, mert majdnem elröhögtem magam – ilyenkor jók a vicces beszólások, amik eszembe jutnak, és nevetésre késztetnek.
A buszon próbáltam a törit memorizálni több-kevesebb sikerrel, infóra annyira nem siettem, de nem is volt baj. Nm volt bent senki, ezért nem is kapcsoltam ki a zenét, egyszer csak hallom hogy jön valaki meg mély hang, odanézek, és a….. szegedi tanár volt az. Mondom wow… Facebook & Starity benyom, úgyis olyan feladat volt amit (elméletileg) tudunk.
Tesin inkább beszélgettem, meg leléptem hamarabb, a fél 12-es busszal mert be kellett menjek kicserélni a könyvet. Ha már ott voltam akkor benéztem az inmedioba is, orosz újság csak Vogue volt, ami egy: rohadt drága, kettő: nem igazán érdekel, emellett Seventeen sem volt -.-’’ Nem baj, akkor is szerzek magamnak orosz vagy ukrán újságot (JOY, Cosmo, Glamour, stb.), csak idő kérdése : )
És mivel ma nem tudtam elmenni a dokihoz, ezért hazamentem, ahol a hisztis macskám fogadott… Komolyan nem tudom mi lelte szerencsétlent, de nagyon hisztis volt, meg is karmolt… Ennyit az intelligens macskáról.
Kimentünk Dorozsmára elbúcsúztatni Muciékat, bár inkább csak azt lehetett hallani, ahogy húgom játssza az agyát. Egyszerűen nekem égett a képemről a bőr, annyira szánalmas volt… Amúgy csináltunk, vagyis csináltak darázsfészket, én jó szokásomhoz híven melegen ettem belőle – mert az ilyen dolgok úgy a legjobbak –, habár mindenki azzal riogatott hogy de mennyire fog fájni a gyomrom. Most sem fáj, eddig sem fájt – pedig számtalanszor ettem már melegen péksüteményt is, meg a muffinjaimnak is forrón szoktam nekiesni.
Itthon a Macus még mindig hisztis volt – komolyan, tipikus pasi – mondom akkor játszok vele, ugráltam, másztam, meg trappoltam mint egy idióta, először hülyének nézett – így visszagondolva jogosan XD – aztán megijedt, és szabályosan sírt, azt hitte bántani akarom. Fölvettem, meg mondtam neki hogy semmi baj, de szabályos sokkot kapott szegény macska… Amíg tusoltam nagyjából jobban lett, de még mindig nem tudom mire vélni, mert csináltam már neki ilyet, akkor föl-alá rohangászott meg tetszett neki. No mindegy, majd holnap reggel több nasit kap mint amennyit szokott <3
Egyébként elég fáradt vagyok, a holnapi nap gyilkos lesz… Lehet nem fogom tudni megvárni azt a februárt, előbb kell pihit kérjek. Bár az meg felesleges lenne, akkor sem tudnék aludni -.-’’
Szép holnapot mindenkinek^^